Ahogy a 2023/2024-es tél, úgy 2024 tavasza is a legmelegebb volt az 1901 óta íródó éghajlati adatsorban. Az évszak középhőmérséklete országos átlagban több, mint két fokkal meghaladta az 1991–2020-as éghajlati normált, mindhárom hónap melegebb volt a megszokottnál. A csapadék mennyiége országosan ugyan megközelítette a sokéves átlagot, azonban hazánk nagyobb részét hiány jellemezte az évszak folyamán. Márciusban alig a megszokott mennyiség kétharmada érkezett, áprilisban és májusban viszont már az átlag közelében alakultak a havi összegek.
A standardizált csapadékindex (SPI) egyhavi értékeit 2024 márciusában mutatjuk be, mivel ez volt a legszárazabb a tavasz hónapjai közül. (13. ábra). A térképen hazánk legtöbb tája valamelyik száraz kategóriába tartozik. Csak a Börzsöny és a Cserhát, továbbá a Dunántúl nyugati térsége számít enyhén nedvesnek. Az ország túlnyomó része márciusban enyhén száraz volt, ezen belül három nagyobb terület (Hortobágy-Hajdúság-Nyírség területe, a Tisza és a Körös folyók torkolatának tágabb környezete, a Dunántúli-dombság Balatontól délkeletre eső része a Bácskai-síkvidékig) pedig mérsékelten száraz. Ennél eggyel erősebb kategória, a nagyon száraz is megjelenik több foltban: a Bácskai-síkvidéken, a Dél-Nyírségben, valamint az Észak-Zselic és a Dél-Külső-Somogy találkozásánál.
A május végén készült háromhavi SPI térkép (14. ábra) a tavasz során lehullott csapadékot bemutató 5. és 6. ábrákkal cseng össze. SPI3 esetén is az enyhén száraz kategória a legkiterjedtebb hazánkban, de már kisebb mértékben, mint az SPI1 esetén volt. A mérsékelten száraz területek viszont összefüggőbbek: a Duna-Tisza közének déli része, valamint a Körösöktől a déli határig tartó területek. Ezen belül a nagyon száraz tájak is többfelé megjelentek: Baja, Kiskunhalas és Szentes tágabb környezete, valamint a Maros folyótól délre fekvő tájak. Enyhén nedves területeket találunk a Dunántúl nyugati felén, a Dunántúli- és az Északi-középhegységben. A májusi heves esőzések következtében többfelé mérsékelten (pl. Győri-medence) és a nagyon nedves térségek (Börzsöny, Vas és Zala vármegyék) is akadtak. A tavasz legcsapadékosabb pontjai közelében pedig már az extrém nedves kategória is feltűnt.
A májusi SPI6 a 2023 decembere óta lehullott félévnyi csapadékot veszi figyelembe. A december a megszokottnál sokkal csapadékosabb volt, ennek a hatása még a májusi SPI6 térképen is megjelenik (15. ábra). A Csurgót Tarcallal összekötő délnyugat-északkeleti irányú vonaltól délre találhatóak a száraz kategóriák, északra pedig a nedvesek. Így a fél évet átfogó összegzésben már a nedves kategóriák foglalják el hazánk nagyobb részét. Mérsékelten nedves kategóriával jellemezhetjük a Kisalföldet, a Nyugat-magyarországi-peremvidéket, a Dunántúli-középhegység keleti, valamint az Északi-középhegység nyugati felét. Kiterjedt területek is már nagyon nedvesnek számítanak ebben az időtávlatban: Győri-medence, Kemeneshát, Kerka-vidék. Viszont érdekes, hogy ez főként a tavaszi csapadékoknak köszönhető, mert pl. Hagyárosbörönd állomás télen enyhén nedvesnek számított, tavasszal pedig extrém nedvesnek, így a két időszak összesítésében szintén extrém nedves lett.
Az 1 éves időtávlatban érkező csapadékmennyiség (SPI12) hatása a 16. ábrán látható. Az előző három évszak (2023 nyara, ősze és a 2023/2024-es tél) mind kissé csapadékosabb volt, mint a sokéves átlag. Így bár 2024 tavasza kis mértékben elmaradt a normáltól, összességében az elmúlt 12 hónapban csapadéktöbblet jelentkezett az ország nagy részén. Csak az Alföld déli területein jelenik meg az enyhén száraz kategória összefüggően, illetve foltokban a Balatontól délre. Délről észak felé haladva hazánkban egyre nedvesebb kategóriák tűnnek fel a térképen. A Kisalföldön és az Északi-középhegységben kiterjedt területek számítanak extrém nedvesnek.