A forró nyarat követően a 2021-es ősz az átlagosnál kissé hűvösebb volt. Bár a szeptember az áltagosnál melegebb idővel nyitotta az évszakot, a megszokottnál jócskán hűvösebb október és az átlagosnak tekinthető november a negatív anomália felé billentette az évszak középhőmérsékletét. Az ősz során lehullott csapadékmennyiség nagyjából az 1991-2020-as érték kétharmada, de térbeli és időbeli eloszlása sem volt egyenletes.
Az évszak legszárazabb hónapjában, októberben a standardizált csapadékindex (SPI) egyhavi értékei az ország nagy részén elérték a meteorológiai aszály kategóriáját. Ekkor szinte mindenhol kevesebb csapadék hullott a megszokottnál, északkeleten még a szokásos érték 10%-át sem érte el a csapadék mennyisége. Itt jelentek meg a nagyon száraz és az extrém száraz kategóriák. A Tiszántúlon és az Északi-középhegységben az átlagos csapadéknak csak a 10-50%-a hullott, ezek a területek az enyhén száraz kategóriába tartoztak. A Duna-Tisza köze és a Dunántúl – ahol a csapadékösszeg már közelített a normálhoz – enyhén nedvesnek számít. Csupán a Dunántúl déli részén, egy kisebb területen jelent meg a mérsékelten nedves kategória (12. ábra).
A 2021 novemberi háromhavi SPI a teljes őszi időszak csapadékösszegét veszi figyelembe (13. ábra), amely azt mutatja, hogy a novemberi csapadék egész jól ki tudta ellensúlyoznia a korábbi, szeptemberi és októberi hiányokat. Bár még az ország nagyobbik fele tartozott valamelyik száraz kategóriába, megjelentek enyhén nedves területek is (Dunántúl déli része, Duna-Tisza-köze, Mosonmagyaróvár környezete). A száraz kategóriák között is főképp az enyhén száraz dominált; mérsékelten vagy nagyon száraz területeket csak keveset találunk (ilyen a Beregi- és a Szatmári-sík).
A novemberi SPI6 már figyelembe veszi a 2021. június és 2021. november között érkező csapadékot, így képet kaphatunk közel a teljes második félévben lehullott csapadékmennyiségről. Jelentős hiányokat találunk ebben az időtávban az ország egész területén, szinte csak száraz kategóriák azonosíthatóak. Főként az enyhén száraz kategória jellemző, de nagyon és extrém száraz területeket is találunk. Utóbbira példa a Kemeneshát, a Bakony-vidék, valamint a Békési-sík és a Berettyó-Körös-vidék (14. ábra). Enyhén nedves terület csak kevés volt: a Dunántúl déli részén, Mosonmagyaróvár környezetében és elszórva foltokban jelennek meg.
Az 1 éves időtávlatban érkező csapadékmennyiség ellenére is (SPI12) maradtak még extrém száraz területek a Bakonyban (15. ábra). Az SPI12 alapján ugyanakkor a Dunántúli jelentős része is még mérsékelten száraznak számít, akárcsak a Jászság, a Berettyó-Körös-vidék és a Körös-Maros-köze. Enyhén száraz területek találhatóak az ország legnagyobb részén. Minimális lokális csapadéktöbblettel jellemezhető térségek alig fordultak elő (enyhén nedves), csak a Dunántúl legdélebbi része: a Dráva-menti-síkság és a Tisza-tótól északkeletre fekvő területek ilyenek.
