A 2019/2020-as tél a harmadik legenyhébb tél volt 1901 óta. Az évszak során lehullott csapadékmennyiség közel megegyezik az 1981-2010-es értékkel, de térbeli és időbeli eloszlása nem volt egyenletes.
A 461 állomásra számított SPI1 értékek alapján a 2019/2020-as tél hónapjai közül 2020 januárja volt egyedül annyira csapadékszegény, hogy az egyhavi SPI érték országos átlagban csaknem elérte a meteorológiai aszályhoz szükséges -1-es küszöbértéket. Területileg a nagyon száraz kategóriába tartozó területek Vas és Veszprém megyében voltak (12. ábra), míg az ország többi része enyhén vagy mérsékleten száraz kategóriába tartozott.
A 2020 februári háromhavi SPI a teljes téli időszak csapadékösszegét veszi figyelembe (13. ábra), amely azt mutatja, hogy az aszályos január ellenére a decemberi és februári csapadék nagy területen ki tudta egyenlíteni a korábbi hiányt. Enyhén száraz kategóriába tartozó területek a Kisalföldön, a Csereháton, illetve a Dunántúl és az Alföld déli részén voltak (13. ábra).
A februári SPI6 már figyelembe veszi a 2019. szeptember és 2020. február között érkező csapadékmennyiséget, így képet kaphatunk az őszi gabonáink fejlődését meghatározó vízbevételről. Jelentős hiányokat ebben az időtávban nem találunk az ország területén. Enyhén száraz területek Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Baranya, Békés és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék területén azonosíthatók (14. ábra).
Nagyjából ugyanezek a területek még 1 éves időtávlatban érkező csapadékmennyiséget figyelembe véve is (SPI12) enyhén szárazak maradtak (15. ábra). A Kisalföld, a Felső-Tisza vidék mellett, a Körös-vidékre 2019. március és 2020. február között láthatóan kevesebb csapadék érkezett, mint az 1961-1990-es időszakban. Az SPI12 alapján ugyanakkor a közelben lokálisan csapadéktöbblettel jellemezhető térségek is előfordultak (15. ábra), melyek a 2019. év során érkező heves felhőszakadások most is látható jelei.