A 2019 évi nyár is a szokásosnál melegebben alakult, az évszak középhőmérséklete 22,3 °C-nak adódott, ami 2,1 °C-kal haladja meg az 1981–2010-es átlagot, ezzel 1901 óta a 2. legmelegebb nyarat hagytuk magunk mögött. A 2019-es június a legmelegebb június lett, míg az átlagosan meleg július után az augusztus a 7. helyre került a legmelegebb augusztusok rangsorában 1901 óta. Minden hónapban előfordult hőhullámos nap (25 °C feletti napi középhőmérséklet): a leghosszabb hőhullám (4 nap) június közepén volt, míg a legmelegebb időszakot 2019. augusztus 10-12 között tapasztaltuk. A háromhavi csapadékmennyiség országos átlagban 178 mm-nek adódott, mintegy 11%-kal volt kevesebb, mint az 1981-2010-es normál. Az egész évszakban gyakoriak voltak a károkozó felhőszakadások, jégesők. A legtöbb felhőszakadás június 16 és 23. között, valamint július végén, augusztus 1-jén és 13-án alakult ki. Ezen a nyáron főként a Fertő-tó környékén, illetve a Tiszántúlon hullott a legkevesebb csapadék, míg a Bükk térsége rendkívül csapadékosnak adódott.
A nyári globálsugárzás összeg (11. ábra) jellemzően 190 és 210 kJ/cm2 közé esett az ország legnagyobb részén. Alacsonyabb értékek (170 kJ/cm2 alatt) a borúsabb északkeleti országrészre és a középhegységi tájainkra voltak jellemzőek. A globálsugárzás legmagasabb évszakos értékeit az Alföld középső és keleti tájain (Közép-Tisza vidék, Berettyó-Körös vidék, Körös-Maros köze) összegeztük, ahol 210 kJ/cm2-nél magasabb értékek adódtak.
