HungaroMet: 2017. február 17. 16:00
Januári zimankó kontra melegedő telek
Az év első hónapja a múlt század elejéig visszanyúló éghajlati adatsorok alapján extrém hideg volt, a tizedik leghidegebb az 1901 és 2017 közötti januárok rangsorában. 1985 óta nem volt olyan hideg a január országos átlagban, mint az idén. Feltehetjük a kérdést, vajon nincs-e ez ellentmondásban a globálisan és a régiónkban is tapasztalható melegedő tendenciával? |
Lakatos Mónika, Szabó Péter, Szépszó Gabriella
A Kárpát-medence térségében az éghajlat változékonyságból adódóan a melegedő tendencia mellett is előfordulhatnak az átlagostól lényegesen eltérő, szélsőséges időjárási viszonyok. Az ezredforduló óta például 2003 januárjában is kemény fagyok voltak (Zabaron -31,9 fokot is mértünk), 2012 igen zord februárjában pedig a havi átlaghőmérséklet közel 5 fokkal hidegebb volt az átlagnál.
A téli középhőmérsékletek alakulása 1901-től és a jövőben
A melegedés minden évszakban szignifikáns a múlt század elejéig visszanyúló megfigyelések szerint. A telek 1,13 fokos melegedést mutatnak 1901-től napjainkig, az 1981 és 2015 közötti időszakban pedig még ennél is intenzívebb az emelkedés (1,6 °C) a lineáris trendmodell szerint.
Az OMSZ adatbázisa alapján készült homogenizált, interpolált téli országos átlaghőmérsékletek sokéves átlagtól való eltérései láthatók az 1. ábrán. Hidegebb telek jellemzően a múlt század első felében fordultak elő. Kemények voltak az 1928/29-es, az 1939/40-es és az 1962/63-as telek, -5 foknál nagyobb negatív anomáliával. A téli rekordok többsége is ezekhez a telekhez kötődik: legmélyebb talajfagy (1 m) Debrecenben 1929. februárban; abszolút minimumhőmérséklet (-35 °C) Miskolc-Görömbölytapolcán 1940. februárban; legtöbb hótakarós nap (154 nap) Kékestetőn 1943–1944 telén; leghosszabb időtartamú balatoni jégpáncél (110 nap) az 1962–1963-as télen.
1. ábra: A téli középhőmérsékletek anomáliái 1901-től 2015-ig a tízéves simítás görbéjével
Az utóbbi időszakban a legmarkánsabb melegedés az ország keleti, északkeleti területein tapasztalható, ahol szűkebb régiókban a 2,4 fokot is meghaladja a növekedés (2. ábra).
2. ábra: A téli átlaghőmérséklet változása 1981 és 2015 között
A melegedés jövőbeli alakulása számszerűen éghajlati modellek segítségével becsülhető meg. A modellbecslések a fizikai folyamatok és az antropogén tevékenység közelítő jellegű leírásából adódóan bizonytalanságot hordoznak. Ezért a változások vizsgálatára nem egyetlen modellszimulációt készítünk: az Országos Meteorológiai Szolgálatnál két regionális klímamodellt alkalmazunk, az ALADIN és a REMO modelleket, melyekkel 10-25 km-es térbeli felbontáson végzünk kísérleteket, a jövőbeli emberi tevékenység leírására egy magas és egy átlagos ütemű kibocsátási forgatókönyvet alkalmazva. Az alábbiakban 3 szimuláció eredménye alapján mutatjuk be a változásokat.
A megfigyelt tendenciák a jövőben is folytatódnak és a téli átlaghőmérséklet növekszik, ami nem zárja ki, hogy egy-egy hónap vagy évszak a sokéves múltbeli átlagnál hidegebb legyen. A 3. ábra azt mutatja, hogy az 1971–2000 referencia-időszakban jellemző értékekhez képest mekkora átlagos melegedésre számíthatunk a XXI. század folyamán. Jól látszik, hogy a melegedés nem lineáris, azaz nem lesz minden év melegebb az előzőnél, sőt a kezdeti évtizedekben akár több hidegebb tél is eredményezhet a múltbelinél alacsonyabb átlagértéket. Mindez azonban a hosszú távú trendnek nem mond ellent: a 2071–2100 időszakra az átlaghőmérséklet legalább 2,2 fokkal, de a pesszimista antropogén forgatókönyv megvalósulása esetén akár 4,7 fokkal is magasabb lehet a referencia-időszak átlagértékénél.
3. ábra: Az 1971–2000 időszakhoz viszonyított magyarországi téli átlaghőmérséklet-változás simított 30-éves menetei
2001 és 2100 között az OMSZ-ban elvégzett három klímamodell-szimuláció eredményei alapján
(narancs: magas, kékek: átlagos antropogén kibocsátást feltételezve)
Egyre kevesebb hideg szélsőség
Az átlaghőmérséklet növekedése a hideghez köthető szélsőségek csökkenését vonja maga után. 1901 és 2015 között a fagyos napok (Tmin ≤ 0°C) száma télen 8 nappal csökkent, közel egy héttel kevesebb a zord nap is (Tmin ≤ -10°C), a téli napok száma (Tmax ≤ 0°C) pedig mintegy 5 napos csökkenést mutat a múlt század elejétől (4. ábra). A hideghullámokból (amikor legalább hat egymást követő napon az 1961–1990-es időszak leghidegebb 10%-ánál alacsonyabb a minimumhőmérséklet) származó napok száma is csökkent több mint 7 nappal. A múlt század nyolcvanas éveitől csak 1985 januárjában és 2012 februárjában fordultak elő hosszabb, a múlt század első felét jellemző hideghullámok.
4. ábra: Néhány hideg szélsőség országos átlaga az 1901 és 2015 közötti teleken a lineáris trend vonalával
A jövőben egyre ritkábban, de továbbra is lehetnek olyan telek (ahogy idén), amikor több hideg napot élhetünk át. A fagyos napok gyakorisága a következő évtizedekre kisebb, országos átlagban 8-15%-os csökkenést mutat, míg a XXI. század végére 19-49%-kal csökkenhet a számuk (5. ábra). A területi eloszlását tekintve a legnagyobb gyakoriságcsökkenést inkább a D-DK-i és D-DNy-i határ közelében valószínűsítik a modelleredmények.
5. ábra: A téli fagyos napok változása [%] két jövőbeli időszakra az 1971–2000 időszakhoz viszonyítva
az OMSZ-ban elvégzett három klímamodell-szimuláció eredményei alapján
A hideg indexek országos átlagait a múltra és a két vizsgált jövőbeli időszakra az 1. táblázat közli. A XXI. század végére a fagyos napok téli száma 53, de akár 33 napra is csökkenhet, mely jó hatással lehet a vegetációs időszak hosszára. A modellek a 2071–2100 időszakra átlagosan már csupán néhány (3-6) téli napot jeleznek. A zord napok országos téli átlaga a közelmúltban is kevés volt, ami a közeljövőben 3-5 napra, a távoli jövőben 1-2 napra csökkenhet. Az idei januárban gyakoribb tartós hideg periódusokhoz köthető hideghullámos napok a század végére a modellek szerint az ország nagy részén szinte már megszűnnek.
1. táblázat: A hideghez köthető szélsőség indexek országos múltbeli értékei mérések alapján és
várható jövőbeli átlagos téli értékei [nap] az OMSZ-ban elvégzett három modellszimuláció
eredménye alapján; a jövőre vonatkozó intervallumok a szimulációk bizonytalanságát jelzik