Elhunyt Wirth Endre meteorológus

Dr. Wirth Endre nevéhez fűződik a rakétás jégeső-elhárító rendszer létrehozása és működtetése Baranya és Bács-Kiskun megyében 1976 és 1990 között. A budapesti József Attila Gimnáziumban letett érettségi után tanulmányait az ELTE meteorológus szakán folytatta, ahol 1956-ban szerzett meteorológus diplomát. Az OMSZ Aerológiai Osztályán kezdett dolgozni, majd kutatói beosztásba került, s a természetes jégmagvak vizsgálatával foglalkozott. 1964-ban védte meg a Jégkristályok vizsgálata című egyetemi doktori értekezését. Az időjárás módosításának kísérleti és elméleti alapjait WMO (ENSZ) ösztöndíjasként az Egyesült Államokban és a Szovjetunióban tanulmányozta 1967−68-ban. Hazatérése után megbízást kapott a Kaukázusban alkalmazott rádiólokátoros-rakétás jégeső-elhárítási rendszer hazai meghonosítására, tárcaközi és társadalmi összefogással. A projekttel együtt egy új disciplina művelése indult meg a meteorológiában, új eredmények születtek a konvektív folyamatok megismerésében, modellezésében. Tevékenysége ösztönzőleg hatott a konvektív aktivitás hazai kutatására, újfajta szakemberek nőttek fel mellette modern meteorológiai eszközök működtetésére. A KLFI Felhőfizikai Osztályának vezetésével 1971-ben bízták meg. 1974. január elsején lett az Alkalmazott Felhőfizikai Főosztály (Pécs) főosztályvezetője. A megbízatással együtt 1974-ben Pécsre költözött. 1980-ban megalakult az Alkalmazott Felhőfizikai Központ (AFK), amelynek a kutatási feladatok mellett a Bács-Kiskun megyei jégeső-elhárító szervezet létrehozásának tervezése és irányítása is feladata volt. Főosztályvezetőként vezette az AFK-ban folyó munkákat. Az operatív feladatok irányítása 1982-ben a Bács-megyei rendszerhez kerültek. Kutató munkája mellett meghívott oktatóként részt vett az ELTE meteorológus képzésében is. 1984-ben a WMO Nemzetközi Felhőfizikai Bizottsága titkárának választották meg. 1987-ben tudományos főmunkatársként visszatért Budapestre. 1991. szeptember 10-én korengedményesen nyugállományba vonult. Kapcsolata nem szűnt meg a szakmával. Független kutatóként, intézményi háttér nélkül is eredményesen foglalkozott a globális felmelegedés kérdéseivel, mintegy 40 ismeretterjesztő cikke jelent meg a Természet Világában és az Élet és Tudományban. Munkásságáért 1976-ban megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. 1979-ben, a jégeső-elhárítás kísérleti időszakának sikeres befejezésekor, a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója lett. Szakmai munkásságát 2011-ben Schenzl Guido díjjal jutalmazták.