Május eleji rendkívüli csapadék a Duna-Tisza közén

A nyári félévben Magyarországon rendszeresen előfordulnak olyan időszakok, amikor a légkörben annyi energia és nedvesség halmozódik fel, hogy az kedvező feltételeket teremt intenzív zivatarok kialakulásához. A zivatarok definíciójából adódóan a dörgés, villámlás minden esetben kialakul, azonban a légkörben elegendő mennyiségű vízgőz jelenléte esetén igen nagy mennyiségű csapadék is lehullhat nagyon rövid idő alatt.

Május 2-án, 3-án a Börzsöny környezetében alakult ki rendkívül nagy csapadék, Királyréten egy nap leforgása alatt 87,1 mm mért társadalmi észlelőnk. Ezen a területen azonban a magasabb hegyek sokszor elősegítik a csapadékképződést, így nem meglepő egy-egy nagyon heves felhőszakadás kialakulása.

Az Alföldön azonban nincs ilyen hatás, de azért ott is előfordulhat olyan tartós zivatartevékenység, ami egy-egy települést kiemelkedő mennyiségű csapadékkal „szór meg”. A május 6-i csúcstartó valószínűleg a Bács-Kiskun megye déli csücskében fekvő Katymár, ahol néhány óra leforgása alatt 84,9 mm-es felhőszakadás zúdult le, ami nagyjából a májusi átlagos csapadékmennyiség másfélszerese.

1. ábra
Az időjárási radar adatokból számított, illetve az automata mérőállomások adataival korrigált
24 órás csapadékösszeg

Az 1. és a 2. ábrán látható, hogy május 6-án elsősorban a Duna-Tisza közén esett sok eső, több helyen 20-30 mm-t meghaladó napi csapadékot mértek a meteorológiai állomások.

2. ábra
Az automata mérőállomások adataiból számított 24 órás csapadékösszeg

Az első komolyabb zivatarok a Duna vonalában jelentek meg déltájban, amelyek gyorsan észak felé terjedtek. Egy ilyen komoly góc okozta a kora délutáni fővárosi felhőszakadást is (3. ábra). Budapesten az Országos Meteorológiai Szolgálat pestszentlőrinci obszervatóriumában kevesebb, mint fél óra leforgása alatt 27 mm csapadékot mértek; volt olyan egyperces időszak, amikor a 4 mm-t is megközelítette a lezúduló vízmennyiség.

3. ábra
Budapesti részletes radarkép, a fővárost elérő (14:20) és elhagyó (15:00) felfőszakadásról

Átmeneti szünet után kora este dél felől egy még fejlettebb struktúrájú zivatarzóna érte el Magyarország déli részeit (4. ábra), amelyet a meteorológiai szakzsargon mezoléptékű konvektív rendszernek nevez. Az ilyen zivatarrendszer több zivatarfelhő egybeolvadásával jön létre, egységes rendszert alkotva, esetenként akár Magyarországnyi területet érintve okoz rendszerint nagy mennyiségű csapadékot. Általában a mezoléptékű konvektív rendszerek (kivéve az ún. squall line-okat) olyan heves kísérőjelenségeket (nagyméretű jég, orkán erejű szél) nem produkálnak, mint az egyes „magányos” szupercellák, merthogy a sok zivatarfelhő együttese általában egymás energiáit „elszívja”, a rendelkezésre álló rendkívül nagy mennyiségű hasznosítható potenciális energia sok zivatarcella fenntartására fordítódik.

 4. ábra
Az esti zivatarrendszer érkezése déli irányból a 21:30-as radarképen

A május 6-án este érkezett, a szerb-bosnyák-horvát hármashatár közelében kifejlődött mezoléptékű zivatarrendszer Magyarország északi részére érve, mintegy nyolcórás élettartam után vesztette el erejét, és bomlott fel a csapadékstruktúrája. Eközben a Duna-Tisza köze déli részét, főként Bács-Kiskunt és Pest megye déli vidékét öntözte jelentős csapadékkal, de Csongrád megye nyugati fele is 20 mm feletti csapadékhozamokat ért el. A rendszer az esti órákban fokozatosan gyengült, amelyet a villámtevékenység intenzitásának jelentős csökkenése is jól mutatott (5. ábra).

 5. ábra
Az órás villámaktivitás változása a Duna-Tisza közén 21:00 és 22:00 óra között, illetve 00:30 és 01:30 között

A mezoléptékű konvektív rendszerben kialakult zivatarcellák főleg a Vajdaság területén, illetve Bács-Kiskun megye déli részén okozták a legnagyobb csapadékot. Néhány kiemelkedő adat Bács-Kiskun megyéből:

A legfrissebb előrejelzések szerint szerda estig még előfordulhatnak záporok, zivatarok az ország területén, szerdára viszont már főleg a Dunántúlon lesznek jellemzőek. Két csapadékmentes napot követően szombaton egy erőteljes hidegfront vonul át az országon, a „fagyosszentek” idejére jelentős, közel tíz fokos lehűlést okozva.