69. évfolyam 4. szám * 214–272 * 2024. október

2024 szeptemberének közepén a Boris névre keresztelt ciklon hatására nagy mennyiségű csapadék hullott a Duna felső vízgyűjtőjére, amely rendkívüli folyami árvizet okozott a Dunán és mellékfolyóin. A közel hét napon keresztül tartó esőzésben sokfelé 200 mm-t meghaladó csapadék esett, Alsó- és Felső-Ausztriában pedig nagyobb területen 300 mm fölötti csapadékmennyiséget is regisztráltak. Magyarországon a Nyugat-Dunántúlon hullott a legtöbb, helyenként 100 mm-t is meghaladó csapadék. A Boris ciklon hátoldalán a Balaton térségében 100 km/h-t meghaladó széllökések okoztak viharkárokat. A légörvény hatására markánsan csökkent a hőmérséklet: 30 fokról 10 fok közelébe. A madárvonulás idején jött hirtelen lehűlés tömeges madárpusztulást okozott, elsősorban a fecskék körében.

Az éghajlatváltozás egyértelmű jele régiónkban bizonyos időjárási és éghajlati szélsőségek gyakoribb bekövetkezése. Ide tartoznak a nyári hőhullámok is, amelyek a jövőben még intenzívebbé és hosszabbá válhatnak térségünkben. Kutatásunk során elvégeztük a hőhullámos periódusok detektálását és azok különböző karakterisztikáinak jellemzését két nagyobb város (Budapest, Szeged) állomási adatsorai alapján. Emellett a CORDEX program keretében elérhető regionális éghajlati modellek adatait alapul véve megvizsgáltuk a hőhullámos napok átlagos éves számában és az átlagos hőhullám-karakterisztikákban várható változást is a 21. század végéig Magyarországon (referencia időszak: 1976–2005). A hőhullám-defifi níciók közül egy összetettebb feltételrendszert alkalmazó módszert vettünk alapul, aminek kritériumait a hazai éghajlati viszonyokhoz optimalizáltuk. Eredményeink szerint a hőhullámok átlagos időtartama 3–9 nappal hosszabbá válhat a 21. század végére.

A 2024-es rekordmeleg július segítségével szemléletessé tudjuk tenni, hogy mi vár ránk a jövőben. Az 1901-től elemzett júliusok sorában első helyre került 2024 júliusa. A mérési sor a HungaroMet éghajlati adatbázisán alapuló, homogenizált és interpolált júliusi országos átlagokból áll. A valószínűsíthető változások becsléséhez az éghajlatváltozás hazai hatásainak feltérképezését szolgáló, a HungaroMet-nél előállított regionális klímamodell-szimulációk együttesét használtuk. Ezek tükrében értékeltük 2024. júliusi középhőmérsékletét. A klímamodell-szimulációk szerint a jövőben is előfordulhatnak hűvösebb (akár 20 °C alatti középhőmérsékletű) júliusok, de a 2024-esnél jóval melegebbek is. A század második felét jellemző két harmincéves periódusban (2051–2080-ban és 2061–2090-ben) a júliusok negyede a 2024. évinél melegebbnek ígérkezik, a 2071–2100 időszakra pedig a júliusok harmadára igaz ez, így a század végén az ideihez hasonló értékek megszokottá válhatnak. A megfigyelt melegedés alapján a magasabb üvegházgáz-kibocsátást feltételező, nagyobb mértékű felmelegedést valószínűsítő éghajlati forgatókönyv tűnik reálisnak a jövőben.

A pulzusnak és a bőrfelszíni párolgásnak (E) a nyári időjárás hőterhelésétől való függését elemeztük kiválasztott időjárási helyzetekben. A pulzust okosórával mértük, a bőrfelszíni párolgást szimuláltuk, mérve a kiizzadt vízmennyiség látens hőáram-sűrűségét (E_i) és becsülve a légkör párologtató képességét (E_p). A mérések során a ruházat változatlan volt: a viselkedési normákkal szabályozott minimális nyári ruházat. 3 aktivitás típus volt: fekvő helyzet, gyaloglás és futás. Legfontosabb eredményeink: a) a pulzus csak az aktivitás függvényében változott, b) a bőrfelszíni párolgás 40-330 Wm^-2 között fordult elő és c) a modell nem alkalmazható a bőrfelszín párolgással szembeni ellenállásának becslésére mindazon esetekben, amikor az E_i > E_p. Az individuális humán biometeorológiai elemzések gyakorisága jelentősen nőhet az okoseszközök elterjedésével és használatával.

2024 januárjában az északi féltekén sokfelé szélsőséges időjárási helyzet alakult ki. Észak-Amerikán rendkívül erős téli vihar söpört végig, majd az Atlanti-óceánon kialakult viharciklonok csaptak le Európára. Mindkét kontinensen sok problémát okozott a szélsőséges időjárás, amely egy összefüggő, egymásra épülő meteorológiai eseménysorozat része volt. A sarkvidéki légtömegek amerikai hidegbetörése hozzájárult a magaslégköri futóáramlások (jet stream) felerősödéséhez, amely a gyorsan mélyülő ciklonok kiváltója volt. Mindezt kiegészítette az alacsony szélességi övekről feláramló meleg, nedves levegő, amely a ciklonok további erősödését segítette.

Lóczy Lajos neves geológus, Belső-Kína és a Balatonvidék kutatója. Az 1897-98 évek nyarán a tó vízének párolgását vizsgálta a Kereked-öbölben. Azt tapasztalta, hogy a mérőedény aljára üledék rakódik. Az üledéket lemérve 55,27 g/m2/ hó adódott. „…abban szeretném eziránybani vizsgálataimnak értékét látni, hogy a szubaerikus porhullás mérésének lehetőségét kimutattam velük.” Ismereteink szerint is első volt. Ülepedőpor-mérések folytak 1962-64-ben és 1976-ban, hasonló parti helyszíneken. Az átlagos ülepedés 5,6 – 6,4 g/m2/hó volt. A nagyságrendi különbséget mintavételi és környezeti tényezők magyarázhatják. Lóczy javasolta a légköri ülepedés országos mérését. Kívánsága 1976-ben teljesült.